Egy napsütéses, hétfő reggel kissé álmosan, de annál izgatottabban indultunk el Óhuta felé. Miután megérkeztek a kolozsváriak is, kezdetét vette az ismerkedés, a tábor.
Reggelente ifivezetőnk, Béres Zsófi gitározására, valamint Kriszti néni énekére ébredtünk. Ezt követte egy reggeli torna, ami szintén minden nap jó hangulatban telt. A délelőttöt kiscsoportos beszélgetésekkel töltöttük, amikor szót ejtettünk a gyülekezeteinkről, a hit szerepéről a mi életünkben, valamint a misszióról. Az egyik, ebben a táborban szerzett barátnőm így fogalmazott: ,,Amit hasznos volt megtanulni, az az, hogy Isten formál bennünket és megtisztít bűneinktől, ha engedjük.” Felmerült bennünk is az a kérdés, ami szerintem mindenkiben ott van, hogy minek van gyülekezet, ha otthon, csendben is lehet hinni. A héten erre is megkaptuk a választ. Azért, hogy erősítsük egymás hitét, közösségként működjünk, és szükség esetén segítsük ki egymást, hiszen Istennek minden emberrel van valami célja. Az egyik délelőtt ellátogattunk a Pálos forráshoz egy imasétára. Az állomások a lélek egy-egy gyümölcsére voltak kitalálva. (A lélek gyümölcsei: szívesség, jóság, mértékletesség, türelem, békesség, hűség, szeretet, öröm, szelídség.) Itt még volt időnk és lehetőségünk magunkba szállni, végiggondolni, hogy vajon tényleg természetes dolog-e az, hogy tiszta víz folyik a csapból, alap dolog-e, hogy egészségesek vagyunk. Visszatekintettünk az elmúlt időkre, és hálát adtunk mindenért. Egy kedves szóért, vagy éppen egy sikeres műtétért. Az egyik állomáson bari formájú matricát kaptunk, hogy soha ne felejtsük el, Jézus, Isten báránya olyan szerény volt, mint egy bárány, és mi is próbáljunk azzá válni. Sokan a könnyeikkel küszködve, míg mások őszintén mosolyogva tértek vissza a sétáról.
Az tette nagyszerűvé ezt a tábort, hogy adott esetben ,,lelkiztünk”, míg máskor a lányok a fiúk, a fiúk a lányok ruhájába öltöztek egy játék elveszítése miatt. Megfordultunk Vizsolyban, Boldogkőváralján, Középhután és a Regéci várban is. Két éjszaka is mentünk éjszakai túrára, amik szintén fergetegesek voltak. Izgalmas volt a sötét erdőben a természet közvetlen közelét élvezni. Utolsó este szalonnasütés alatt tánc vette kezdetét, amit egy közös játékest követett.
Nem tudom, kinek mi a legjobb élménye, de abban biztos vagyok, hogy mindenki kitűnően érezte magát, különben nem lett volna nehéz a búcsú.
Ezúton is bátorítok mindenkit, hogy szeptemberben nézzen be az alkalmainkra! 😊
(A beszámolót Mihalik Fanni készítette. További képek itt érhetők el.)
