Három egyházmegye, Bihar, Debrecen, Hajdúvidék gyülekezeti tagjai találkoztak 2017. április 8-án, a Hirdesd az Igét! programsorozat részeként a kistérségi találkozón. Több mint hétszázan regisztráltak, így megtöltöttük a balmazújvárosi templom sorait.
Az élettörténetek elmesélve a legérdekesebbek. A mesélés közben vallomássá lesznek a történetek, a történeten keresztül életre kel a beszélő, és a személyiség életre kelti a történetet. Jó hatással vannak egymásra, miként a hallgatóság is hatása alá kerülve a vallomásoknak, befolyásolja a mesélőt. Ez akkor történhet meg, ha minden szereplő jelen van. Lélekben is jelen, nem csupán eljön a találkozóra, hanem szeretne is találkozni. Én úgy érzékeltem, hogy a templom terének távolságot megengedő tágassága ellenére jelen tudtunk lenni egymás számára ezen a tavaszi napon, mert segítségül hívtuk a Szentlelket, aki segít megélni a jelent.
A nap a három egyházmegye espereseinek vallomásaival kezdődött, akik elmesélték személyes egyháztörténetüket. Annyi mindent nem tudunk egymásról, pedig éveken át szolgálunk együtt, s egy-egy életmozzanat még közelebb hozza azokat, akiket eddig is szerettünk, még inkább megismerjük, még inkább megértjük őket.
Fekete Károly püspök úr előadásban a Jézus környezetében megfogalmazott kérések közül azt emelte ki, amint a Zebedeus fiainak anyja egy különös kéréssel fordult fiai érdekében Jézushoz. „Mond, hogy az én két fiam közül az egyik jobb kezed, a másik bal kezed felől üljön a te országodban.”
„Ez az ország, Isten országa egészen más, mint amit az ember a világ bármely társadalmi berendezkedésében megismerhet. Isten Országának eljövetelével megszűnnek az emberi hatalmak vetélkedései és végéhez érnek az emberek közötti alá- és fölérendeltségi viszonyok. Megkérdőjelezhetetlenül fog betölteni mindent az Isten akarata.
Jézus egész földi léte ebbe az egyetlen akaratba simult bele, ez határozta meg: »az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért« (Mt 20,28)”
Nagy Gábor Debrecen- Szabadságtelepi lelkész előadása úgy képviselte a napban a reformátori alapokat, hogy Kálvin János Institúciójából a világi és egyházi hatalom kapcsolatáról szóló fejezeteket értelmezte számunkra, igen aktuális módon.
Az élettörténetek sorában hallhattunk 6 tizenévest, akik a gályarabok sorsának tükrében mesélték el életüket, majd öt különböző korosztály képviselőjét, akik a három egyházmegyéből érkeztek.
Szolgált közöttünk a Kántus, a Széchenyi kerti énekkar, a bihari lelkészekből álló énekkar, valamint a helyi iskolai zenekar, valamint az Agapé kórus.
A napot úrvacsorai közösséggel zártuk, mely megerősítette az egymással való közösségünket.
Szabadi Árpád esperes úr és a helyi gyülekezeti csapat olyan kedves vendéglátók, alapos szervezők voltak, hogy mindannyiunk számára otthonossá tették ezt a napot a nagy létszám ellenére.
Köszönjük szépen.
Tóth-Mihala Veronika
programvezető
Fotó: Barcza János
Az egész történet egy évvel ezelőtt kezdődött. Amikor is Németi Imre bácsi felkereste Esperes Urat szándékával, miszerint új harangot adományozna egyházközségünknek. Újat, szépet, nagyobbat, 13 mázsásat… De miért is? Imre bácsi gyermekkorában az őt oktató lelkésztől, hallotta, hogy az iskola, melyben tanult egy hűséges gyülekezeti tag adományából jött létre. Imre bácsi megfogadta, ha Isten élteti, ad neki elegendő erőt, és az anyagi javakat is biztosítja, ő bizony harangot fog adományozni az egyházközség javára.
Így miután a 2016-os év végére készen lett az új harang, rövidesen a harangszentelés időpontját is kijelölték. A harangöntő mesterek már hétfőn megérkeztek, s egész héten készültek az április 2-i szentelési ünnepségre. Az új harang már ekkor elfoglalta a templomkertben kiemelt helyét, ahol minden kíváncsi szem megtekinthette.
Végül április 2-dikára minden a helyére került, és 10 órától kezdetét vette a harangszentelő ünnepi istentisztelet. Szép számmal összegyűltek az érdeklődők és körbeállták a felékesített szép harangot. Dr. Fekete Károly püspök úr szavai után, egy autódaru segítségével az új harang elindult végleges helyére, ahol társai közé az új állványra erősítették.
A templomban folytatódott a liturgia; az igehirdetés szolgálatát püspök úr végezte. Amikor a toronyban minden a helyére került, csendben vártuk, hogy megszólaljon az új harang. Valóban különleges alkalom volt, hiszen nem gyakori esemény egy harangszentelés. Különös kegyelem pedig, hogy nem azért került új harang a toronyba, mert elődjét háborús okok miatt elvitték, hanem azért, hogy hívogasson, hogy hírt adhasson.
Ezúton is Isten áldását kívánjuk az adományozók életére - Németi Imrére és feleségére, illetve a kivitelezőkre - Gombos Miklós aranykoszorús harangöntő mesterre, s fiára Gombos Ferencre és munkatársaira, akik a harang elkészítését vállalták. Adja az Úr, hogy Igéje mellett a harang se szóljon hiába, s egyre több ember szívéhez juthasson el hívogató hangja.
Birikiné Király Dalma segédlelkész